Hazánk és a környező országok gyönyörű, de sajnos sok esetben szegény vidékeit járva számtalanszor szembesültem a nehéz sorban élő gyerekek életkörülményeivel. Jártam olyan eldugott faluban, ahol az iskola előtti téren sereglő több tucatnyi gyerek egyetlen játékszere mindössze egy lyukas gumilabda volt. Másutt szemmel láthatóan több nemzedéket kiszolgált, rongyokba bugyolált játékbabát tologattak kislányok olyan babakocsiban, amit már legalább háromszor újra kellett volna hasznosítani.
Mondanom sem kell, hogy ezek a gyerekek nem hogy soha nem játszottak olyan játékokkal, mint a távirányítós autóversenypálya, a villanyvasút, a minden funkcióra képes játékkonyha vagy babaház, a Lego, a Geomag, a Monopoly, a Rubik-kocka, de még csak soha nem is hallottak róluk. Vajon mikor ült le velük legutóbb egy felnőtt a kézműves asztal köré karkötőt, nyakláncot vagy koronát készíteni? Márpedig ha gyermekkorukban nem adatik meg nekik az életkoruknak megfelelő, sokszínű játék lehetősége, hogyan váljék belőlük teljes életet élő, felelős döntésekre képes felnőtt? Bár az igazi az lenne, mégsem építhetünk minden faluba, kisvárosba európai színvonalú játszóházat, nem szerelhetünk fel minden óvodát és iskolát több száz új és modern játékkal. Ha azonban egy lakókocsiba bepakoljuk a gyerekek kedvenc játékainak legjavát, azt eljuttathatjuk mindenhova, ahol szükség és igény van rá. A Virrantó Játszómobil azért jött létre, hogy az otthoni és iskolai játékok nélkül felnőni kényszerülő gyerekek életében is elhozza a virradatot.
1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek a pihenéshez és a szabadidő eltöltéséhez, a korának megfelelő játékhoz és szórakoztató tevékenységekhez való jogát, azt, hogy szabadon részt vehessen a kulturális és művészeti életben.
2. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják és elősegítik a gyermek teljes mértékű részvételi jogát a kulturális és művészeti életben, és előmozdítják, az egyenlőség feltételeinek biztosítása mellett, a gyermek számára alkalmas szabadidő-intézmények, szórakoztató, művészeti és kulturális tevékenységek megszervezését (link ).
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala honlapján ezt olvashatjuk: a gyerekeknek joguk van gyereknek lenni. A játékhoz való jog inkább "elfeledett" jogként van számon tartva, talán mert a felnőtt világ szemében inkább luxusnak tűnik, mint létszükségletnek. Viszont a játék a fejlődés lényegi feltétele. Azok a gyerekek, akik valamilyen oknál fogva nem játszhatnak, fontos szociális és egyéni készségeket nélkülöznek, azaz nehézségeik lesznek a felnőtt világ szabályainak az elsajátításában is (link ).
